Szüléstörtént: Március 24-25. (38.hét)

Szüléstörténet!

Március 24.: hajnali 3 óta nem tudtam aludni, még itt volt nálunk az egyik barátnőm(Ildi), és mondogattam neki, h jó lenne még márciusban babázni! :)
12-ra mentem CTG-re,de ezt még írtam is itt nektek, ott semmi fájást nem mutatott ki a gép, és a babi is jól volt. Aztán megvizsgált a dokim, 1 ujjnyira voltam kitágulva, és nagyon felpuhulva a méhszáj.
Ezután felmentünk a Móni barátnőmet, megnézni őket, meg a kis Milánt (tündéri babóca).
Majd elindult a kis délutáni dolgunkra anyummal meg a párommal. Éreztem én, hogy fájdogálok, de hát ezt a dokis vizsgálatnak tudtam be. Aztán 3kor ettünk anyummal még kínait, és mondtam neki, h nem múlnak ezek a fájások időközönként újból előjönnek, aztán már a kocsihoz is amikor mentünk a parkolóba alig tudtam elmenni. Akkor mér nézegettem az órát, h milyen sűrűn jönnek ezek a fájások, akkor voltak kb. 8 percesek.
Majd haza jöttünk a párommal, itthon neteztem kicsit még, próbáltam pihengetni, majd lezuhanyoztam- ez volt kb. 17 órakor, aztán mondtam a páromnak, h 1 órán keresztül írogatom én a fájások hosszát, és rendszerességét, aztán felhívom a szülésznőmet, hogy ez most tényleg az –e? :)
Hát már 5 perces fájások voltak ezek és, kb. 0,5-1 percig el is tartottak. 18 órakor telefonáltam a szülésznőmnek, h 5 perceim vannak, mondta, h úgty néz ki beindult vmi, úgyhogy szépen kezdjünk el összekészülni és induljunk be, neki 19-kor van vége a műszakjának a gyermekágyas osztályos, és hívjam amint beértünk. Hát kb. 19-órára sikerült beérnünk! Szülőszoba előtt vártuk a szülésznőmet, addigra behívott egy doki megvizsgálni (hát pont a volt dokim volt- hát meg sem ismer… :( ). Na, mindegy ez van szóval bő egy ujjnyira voltam nyitva, de a méhszájam már elkezdett elsimulni.
Át is kísértek a vajúdóba, oda a páromat is már beengedték. Szerencsére senki nem volt ott rajtam kívül. Leért a szülésznőm, ő is megvizsgált, és mondta, h lehet még ma meglesz a baba, mert nagyon jól állunk. Örültem is neki, és 20 perces CTG után át is mentünk egy szülőszobába.
Eleinte, még sétálgattam, jókat nevettem, aztán anyum is még bejött, ki tudtam hozzá menni, de már egyre görnyedtebben álltam egyes fájásoknál. Majd újból vizsgálat, hát nem tágultam, így a szülésznőm rásegített kicsit, mivel már kezdett „vajúdós arcom” lenni, ahogy ő mondta, ez volt kb. 22 órakor. Fájások jöttek, a szülőágyat beállították nekem ülő pozícióba, mert az volt a kényelmes, de vhogy se a burok nem akarta megrepedni (pedig nagyon-nagyon feszült), se nem tágultam.
23:30-kor megjött a dokim is, és végre burkot repesztettek,ez ÓRIÁSI megkönnyebbülés volt. Na, ekkor már igazén jöttek azok a igazi vajúdós fájdalmak. Párom törölgetett hideg ruhával, én meg a levegő vétellel próbálta koncentrálni a fájásokra.

Aztán átléptünk MÁRCIUS 25-be. Kb. hajnali 2 körül megint segítettek rajtam kicsit, a tágulásmn így már 4 ujjnyi meg volt. Elmentünk labdán ülve zuhanyozni, ez nagyon jól esett. Kb. fél órát ültem azon a labdán, közben kapaszkodtam a szülésznőmben. Azt mondta, h most már tolófájásoknak kellene jönni, hát csak nem jöttek. Majd vissza a szülőágyra, és sajni belassultak a fájásaim, erősnek erősek voltak, csak sokkal nagyobb szünet volt 2 fájás között.

Hívta a dokimat, h mi legyen, mert fájásgyengeségem lett, én meg már folyamatosan kérdeztem, h mikor lesz vége. Kaptam gyorsan infúzióba folyadékpótlást, majd mikor ez lefolyt megkaptam az oxitocint is. Míg ez folyt le, bejöttek a szobába elég sok doki, hát itt már nem nagyon fogtam fel, h mi történik, vagy ne halottam, nem tudom – de mint utólag kiderült, már azt beszélték, hogy készítsék elő a műtőt vagy se, mert lehet ebből császár lesz, én ezt szerencsére nem hallottam meg, mert akkor tuti beparáztam közben és nagyon csalódott lettem volna, a ha végén mégis császárral születik meg a kis Arni- DE szerencsére nem így lett (szerintem a tudat alatt tudtam, h mit beszéltek, és hogy össze kell szednem minden erőmet, hogy ez a kis babóca természetesen úton szülessen meg).

Miközben folyt le az oxitocin, oldalra kellett feküdnöm, mert a baba szívhangja alacsonyabb volt, mikor félig háton feküdtem (innentől kezdve folyamatosan CTG-ztek). Na, ekkor elkezdődtek a tolófájások (kb. hajnali fél 4-4 körül), hát ezek nem semmi voltak, nem ilyenre számítottam (sokkal gyengébbre), és lehet azért volt ez kellemetlen még jobban, mert oldalt kellett feküdnöm. Eleinte a tolófájások közben elég sokat nyöszörögtem, ekkor szólta, h ne csináljam, mert az fáraszt, inkább tartsam bent a levegőt ahogy csak tudom és úgy nyomjak, mert szülőcsatornán haladt át a baba feje és ezt csak én tudom csinálni, itt nem tudnak segíteni. Na, kb. ebből volt vagy 10-12 tolás, mire mondták, hogy jó a hátamra fordulhatok és próbáljuk meg megszülni ezt a babát.

Párom fogta az egyik lábamat,( mert jól fel kellet húzni,) meg a fejemet, a bal oldalamon a doki volt, elől szülésznőm. Feljebb emelték az egész ágyat, és mondták, h amint jön egy tolófájás tiszta erőmből nyomjak lefelé. Ez nagyon fájt, főleg, h még koncentrálni is kellett arra, h bent tartsam a levegőt. De szerencsére mondták, h már látszik a baba feje. Na, ekkor kis pihi, felkészülés a következőre, itt már a dokim is nyomta a hasam, meg én is nyomtam,szülésznő meg előlről próbált segíteni, mikor csak félig jött ki a baba feje. Na, ekkor mondta,, h szétszakadok, de szerencsére hamar jött a következő tolófájás is kint is volt teljesen a babócám buksija. :)

A következő tolófájásnál megszületett a kis Arni babánk MÁRCIUS 25-én 04 óra 50 perckor, 3000 grammal és 56 cm!

Óriási megkönnyebbülés volt, és amint megláttam a két lábam között a kis testét, szinte minden fájdalmat elfejtettem, és csak gyűlt a könny a szembe, páromra néztem, ott is ez láttam, meg az óriási boldogságot. Végig azt mondogatta nekem, hogy nagyon köszöni, és hogy mennyire szeret engem, minket. Majd jött a köldökzsinór elvágás, ügyesen meg is csinálta a párom és ezután megkaptam a mellkasomra a kisbabámat- leírhatatlan, megfogalmazhatatlan érzés volt!!!!!!! :D :D

Lepényi szakasz: azt szinte meg sem érzi az ember, simán kijött egy nyomásra. Addig Arni babát lemérték, és odaadták az apukájának bebugyolálva, és nála nyugodott meg először a kicsi, erre nagyon büszke a párom!
Majd jött a gátvarrás, mivel nekem kellett gátat vágni (azt szinte meg sem érezte menet közben, az érzéstelenítő szúrást éreztem csak meg ). Ez kb. 1 órát tartott, mert sajni kicsit belül is repedtem (mivel 2 tolásra jött ki Arni buksija). Amúgy inkább kellemetlen ezek a varrások,miközben csinálják, fájni annyira nem fáj.
Közben hol sírtam a boldogságtól, hol nevettem mikor ránéztem a két szerelmemre, akik ott ültek addig mellettem.
Majd megvolt a varrás és utána szülésznőm odaadta a karomba Arni babát, próbáltuk cicire is tenni, de hát nem jött belőle semmi így az nem tetszett annyira a babinak!

Újdonsült apuka, gyorsan írt a nagyszülőknek sms-t, hát a meghatóság, és az érzelmi túlfűtöttségtől elég lassan ment neki, mert bármikor mikor ránk nézett könnybe lábadt a szeme, aztán nekem is. :) Szóval ilyen csodás érzések között telt el az a 2 óra amit a szülőszobán hármasban eltölthettünk! Fáradtság teljesen kiment belőlem, egyedül a fejembe éreztem, h kicsit tompa vagyok! :)

Majd sikerült elmenne egyedül wc-re és még át is öltöztem másik hálóingbe, mikor jött már a szülésznő, hogy megyünk fel az osztályra. Ő vitte a babócát, párom a csomagokat, és nekem szerencsére a saját lábamon sikerült felmennem! :)
Rögtön az első szobába volt is hely, Arni meg elvitték megvizsgálni! De még a szülőszobán megcsinálták az apgár értékes vizsgálatot, ami tökéletes lett nekünk 10/10-es! Állítólag ez tök ritka!

Anyukám kb. 8-ra be ért be, és így meg tudta neki mutatni még a kis Arni, még abba a ruciban volt amit a szülőszobán ráadtak, még nem kezdték el vizsgálni!
Ezután próbáltam pihengetni, de hát nem nagyon lehet, mert a kórházban ekkor már javában folyik az élet! Dokim, kb. 10-kor benézett hozzám, h megnézze, hogy vagyok! Szegénynek elég karikásak voltak a szemei, hát nem csodálom, neki is hosszú éjszakája volt! :)
11 órára hozták az Arnit vissza hozzám, és egy nagyon kedves csecsemős nővér ott is maradt és nekem és egy másik újdonsült anyukának elmondott nagyon sok mindent, sok tanácsot kaptunk, és mondta, hogy még délután visszajön és a pelusozást, köldökcsonk ápolást megmutatja! Nagyon ari volt! És tényleg jött,is ahogy megígérte! (Amúgy tényleg nagyon el vannak havazva, mert pl. volt hogy 72 baba volt az osztályon! Az nagyon sok! )
Nagyjából ennyi lett volna a szüléstörténet és az együtt töltött első pár óra története! :) Remélem nem riasztottam el senkit! Mindenkinek kívánom, hogy egyszer átélje ezt a gyönyörű, csodálatos érzést/élményt- Nagyon megéri! :)